Na meghoztam :)) Tudom késtem, de szerintem nem lesz panasz ;) Legalábbis remélem :P :)) (L) Komikaat!! :D (L) *-*
Ki hogy reagál?
(Rory)
Másnap reggel, eléggé kótyagosan ébredtem. Egész este alig aludtam valamit, folyton járt az agyam. Rory hogy fog dönteni? Összeköltöznek Logannel? Feladja az álmát? – ilyen és ehhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben. Mikor az óra hajnali ötöt mutatott kimásztam az ágyból, felvettem egy farmert, egy inget, meg egy farmerdzsekit, és előkerestem a kedvenc magas sarkúmat.
- Mit csinálsz? – jött az álmos kérdés az ágy felől.
- Öltözködök. – feleltem, és gyorsan beleléptem a cipőmbe. – Ha akarod hallani a fejleményeket, te is készülődj…
- Oké. – ásította és kimászva az ágyból követett a fürdőbe, ahol átkarolt hátulról, fésülködés közben. adott egy csókot a vállamra. – Ne aggódj! Biztos, hogy helyesen fog dönteni…
- Attól függ kinek mi a helyes. – sóhajtottam, és kissé bevizezve a kezemet, igyekeztem elviselhető frizurát csinálni magamnak… Több – kevesebb sikerrel. Luke még adott egy csókot aztán ő is felvett egy inget, meg egy farmert a szokásos zöld kabátjával és felcsapta a baseball sapkáját is. Együtt mentünk le az emeletről, s belépve a konyhába, a gyerekek már ott vártak ránk, útra készen.
- Jó reggelt! – köszöntek csöndesen.
- Nektek is! – viszonoztuk, mi és leültünk velük szemben.
- csináltunk reggelit nektek is, ott van a pulton. – közölte Rory félszegen mosolyogva.
- Rendben. – bólintottam, de egyikőnk se állt fel az ennivalóért. – Most per pillanat a terveteket szeretnénk hallani.
Halványan egymásra mosolyogtak, és Rory belekezdett.
- Megbeszéltük és arra a megállapodásra jutottunk, hogy mindketten otthagyjuk a munkánkat. – közbe akartam szólni, de még erre se volt erőm, annyira ledöbbentem. – Itt fogunk élni, vagy StarsHollow-ban vagy valahol itt a közelben, és össze fogunk házasodni. Elvégre itthon is van nagyon sok lap, aminél dolgozhatok, és Logan is fog munkát találni, hiszen nagyon jók a kapcsolatai!
- Rory… - kezdtem sóhajtva. – A tudósítás volt az álmod, az idők kezdete óta és most egyszerűen feladod? Ezt akarod?
- Igen ezt! – vágta rá magabiztosan. – Anya én szeretem Logan-t. És megbántam, hogy szakítottunk, most már nem követem el ugyanezt a hibát!
- Hát… - megköszörültem a torkomat, hogy nehogy valami ökörséget mondjak. – ha… ha ezt akarod. Felnőtt nő vagy, már… már te döntesz az életed felől, és ha ez a döntésed, akkor nekem nincs beleszólásom.
- Köszönjük, Lorelai! – hálálkodott Logan, összekulcsolva az ujjait a lányoméval.
- És te Logan? – fordultam hozzá. – A szüleid gondolod,hogy ilyen könnyen belemennek ebbe?
- Nézze, Lorelai, az egész életem arra ment rá, hogy apám parancsait követtem. – kezdte magyarázni. – Az árnyékában éltem sosem lehettem az aki akarok, sosem az én álmom volt a fontos. Alig csinálhattam azt, amit akartam kivéve az „Élet-halál brigád”-ot, de azt is csak azért, mert ő is tagja volt neki. Most az egyszer nem fogom hagyni, hogy ők, ítélkezzenek fölöttem, hogy ők mondják meg hogy döntsek.
Hirtelen nem jutottam szóhoz. Logan tényleg szörnyen szeretheti Rory-t ha szembeszáll érte az apjával, amit eddig elég ritkán tett meg. most először kezdtem ezt hinni, hogy Rory-nak jó helye lesz mellette.
- És ha nem fogadják el a döntésedet? – jött a kérdés most Luke-tól.
- Akkor nem. – vont vállat Logan. – Tudom, hogy jó lenne, hogy itt lennének az esküvőnkön, de a képmutatás mélyen gyökeredzik a családunkban, és ha nem jönnek, majd el hát sajnálom.
- Tehát akkor, már vissza se utazol Rory? – kérdeztem most újra a lányomtól.
- De most még igen. – bólintott. – Aztán mikor hazajövök karácsonyra, felmondok…
Pár perces szünet állt be a konyhában, aztán Logan felállt és kitette a muffinokat az asztalra reggeli gyanánt.
- jó étvágyat! – biccentett mosolyogva. – Nekem most haza kell ugranom, de a reptéren még találkozunk, ki szeretném kísérni, Rory-t.
- Rendben, akkor majd találkozunk. – válaszoltam, mire Rory is felállt hogy kikísérje a barátját, vagy is most már – bármennyire is furcsa – a vőlegényét.
(Logan)
Búcsúzóul megcsókoltam Rory-t és odasiettem a kocsimhoz. Beültem a volánhoz és indítottam. Úgy éreztem méterekkel a föld fölött lebeget, és úgy hajtottam végig a kis városon, hogy azt sem figyeltem merre megyek, és tuti hogy többször is átléptem a sebességhatárt. De most semmi sem érdekelt, csak az hogy hazamehessen, átöltözhessek, és elvihessem a gyűrűt. De azzal számolnom kell, hogy Honor már ébren van és biztos, hogy azonnal lerohan, ahogy belépek az ajtón Most a férje hazautazott a szüleihez, így most ő is otthon van velünk.
Este, ha már a szülők is otthon lesznek, vacsoránál beavatom őket. Lehet, hogy előtte össze kéne pakolnom a holmimat, és lakást keresnem, ha elküldenek otthonról? Ezen ráérek gondolkodni.
Sokkal hamarabb értem haza mint amire számítottam. Kipattantam a kocsiból, és berohantam a házba. Teljes csönd volt odabent, úgyhogy felsiettem a szobámba, és elővettem a kis dobozkát a fiókból, amiben a híres eljegyzési gyűrű lapult. Miután kikészítettem az asztalomra gyorsan átöltöztem, kicsit megtúrtam a hajamat, hogy nézzen ki valahogy, aztán lementem az emeletről. Alig léptem le a lépcső utolsó fokáról, drága húgom már ide is rohant.
- Na? – ugrándozott vidáman.
- Igent mondott! – újságoltam ugyan olyan boldogan.
- Jaj istenem! – sikkantotta és azonnal a nyakamba ugrott. – Úgy örülök Logan!
- Igen én is! – kuncogtam a lelkesedésén, aztán megvártam míg elenged.
- Nála töltötted az éjszakát? Most jöttél meg?
- Igen. – feleltem tömören, és töltöttem magamnak egy kávét, csak hogy csináljak valamit még egy óráig, mire Rory-t kell kikísérnem a reptérre.
- Mikor fogod elmondani apáéknak? – tette fel a kézenfekvő kérdést.
- Este. – válaszoltam sóhajtva. – És utána szerintem el is kell cuccolnom valahová.
- Ott van a mi lakásunk Josh-sal. – ajánlotta, én meg felnevettem azt hittem csak viccel.
- Oké, kösz majd megfontolom.
- Én komolyan mondtam. – bizonygatta. – még úgyse költözünk vissza egy hétig, addig nyugodtan lakhatnál ott. Utána meg úgyis együtt fogtok élni Roryval nem?
- Rory még karácsonyig nem jön haza. – közöltem vele, és már előre fájt a gondolat hogy ilyen sokáig nem láthatom majd. – Csak utána mond fel.
- Áh, világos. – bólogatott, ő is kitöltve magának egy kis koffeint. – És te mikor fogsz?
- Ma este, legkésőbb holnap. – mondtam elgondolkodva. – Ha apának elmondom, akkor gyakorlatilag már fel is mondtam, de azért még a főnökömmel is beszélnem kell.
- Nem hinném hogy kitesznek, Logan. – csóválta a fejét. – Habár, apánktól kitelik, de kétlem, hogy el kéne költöznöd. Még ha nem is bír látni téged akkor se kell elmenned, hiszen akkora ez a ház, hogyha mindketten itthon vagytok egész nap akkor is csak néha botlotok egymásba.
- nem mondtam hogy ő tesz ki, de célozgatni fog rá, és utána mindig meg fog találni. – forgattam a szemem. – És én nem akarok itt élni így, érted?
- Ha valaki én megértem. – bólogatott sötéten vigyorogva. – Reméltem hogy rendbe jön a kapcsolatod vele, bátyus!
- Én is reméltem. – mosolyogtam rá, és egy huzamra megittam a kávém felét. – És hogyha…
Meghallottuk a terepjárónk ismerős hangját a felhajtón, és nővéremmel egyszerre néztünk egymásra.
- Lehet hogy nem este kell majd beavatnod őket? – húzta fel a szemöldökét, épp mikor a motor leállt odakint. Furcsa a szívem még csak nem is vert gyorsabban, nem is voltam olyan ideges mint hittem.
- Lehet. – vontam vállat, és nem sokra rá már nyílt is a puccos bejárati ajtó, apa jóvoltából, nyobáman az anyámmal. Nagy levegőt vettem aztán kifújtam.
- Gyerekek! – biccentett felént apám és anya is integett egyet.
- Hogyhogy már itthon vagytok? – kérdezte élrdeklődést színlelve honor. Azt hitte kell nekem egy kis idő, míg forgatókönyvet gyártok magamban. – Hiszen alig egy órája mentetek el?
- Csak benéztem, hogy minden jól megy-e aztán hazajöttünk. – felelte apám, aztán feltűnően végigmért. – Te hová mész? Főleg ilyen korán? Azt hittem ébren se lesztek mire megjövünk?
Honor rám pillantott. Tudtam hogy én jövök.
- Rory-t indulok kikísérni a reptérre. – válaszoltam egyszerűen, de a várt hatás nem maradt el: Apám szemei kikerekedtek anya pedig annyira bámult rám, hogy nem találta el fogast így a kabátja a földön kötött ki.
- Rory-t? – bökte ki apám az első kérdést ami eszébe jutott. – Rory Gilmore-t?
- Igen őt.
- De hát… na álljunk meg egy pillanatra! – mutata fel a mutatóujját. – Nem úgy volt hogy ti szakítottatok a távolság miatt?
- De úgy volt, de elkezdtünk e-mailezni, és este ellátogattam hozzá. – vázoltam fel neki a helyzetet, de nem kerülte el a figyelmemet hogy megvillan a szeme.
- Valóban? – fintorgott.
- megkértem a kezét apa. – tértem a lényegre kertelés nélkül, mire anya a szája elé kapott apám pedig összehúzott szemmel állta a tekintetemet.
- Hogyan?
- Megkértem a kezét, és ő igent mondott. – ismételtem meg kissé kiegészítve. – és ha tetszik ha nem össze fogunk házasodni.
- Elárulnád hogyan? – fonta össze a karját. – Én azt hittem, hogy Rory tudósítóként járja a világot…
- Igen, de fel akar mondani. – Én vele szemben higgadt maradtam. – Karácsonyra haza fog jönni és akkor otthagyja az állását, met velem akar élni.
- És te ezt hogy gondoltad??
- Úgy hogy én is felmondok, hogy máshogy! – vágtam rá, mire talán még idegesebb lett.
- Felmodasz? Te megőrültél fiam? Egy lány miatt?
- Úgy van! – én is összefontam a karjaimat. – Ebben nem akadályozhatsz meg. Szeretnék úgy élni ahogy én akarok. Rengetek álláslehetőségem van itthon is, mivel sok mindenkivel kialakítottam a kapcsolatot, és Rory is remekül el tud majd helyezkedni.
- Rory nem házasodhat be a családunkba, Logan, azt hiszem ezt már megbeszéltük.
Kezdett kihozni a sodromból.
- Miért nem? – vágtam vissza. – Ő is tehetős családból származik, ő is legalább olyan jó mint mi, sőt!
- Igen, hogyne!
- Apa, értsd meg én vele akarom leélni az életemet! – tagoltan beszéltem neki. – És nem érdekel, mit szólsz hozzá.
- Valóban? Nem kéne a beleegyezésem a házasságotokba?
- A lány apja a lényeg, ő beleegyezett! – Mert nem volt olyan képmutató, mint te!- fejeztem be a mondatot magamban.
- Akkor, ha ennyire megveted a Huntzberger családot, és ennyire lázadsz, akkor el lehet innen menni! – mutatott az ajtó felé apa.
- Még ma összepakolok, és megyek is! – biztosítottam róla, és felvettem a kabátomat. – Most pedig megyek, még el kell intéznem egy-két dolgot mielőtt a gép elindul.
Azzal letettem a félig teli bögrét a komódra, és kiviharoztam a lakásból. De ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, újra kinyílt.
- Logan! – sietett utánam anya. – Logan várj, kérlek!
Felé fordultam.
- Nem költözhetsz el Logan! – mondta gyenge hangon. – Miért viszálykodnánk megint? Eddig olyan jól éltünk, miért kell…
- Ti életetek jól, én boldogtalan voltam. – javítottam ki.
- vele vagy boldog?
- Igen vele! – bólintottam és folytattam az utat a kocsim felé.
- Legalább… - kissé elcsuklott a hangja. – Legalább vacsorázz velünk, beszéljétek át még egyszer hátha…
- Anya, kérlek, sietnem kell! – néztem könnyes szemeibe. – Te bármikor felhívhatsz, ha akarsz, oké?
- Fiam, ne csináld ezt! – lehelte kérlelőn. Majd belefacsarodott a szívem. Összeszorítottam a fogam, és megráztam a fejem.
- Még hazajövök, összepakolni. – ígértem, és beszállva a kocsiba, kisoroltam a szélet utcára, egyenesen a (volt) munkahelyem felé.
(Rory)
Már becsekkoltuk a bőröndömet, éppen indulni készültünk felfelé, a terminálba, amikor Logan megérkezett.
- Bocs hogy késtem, de össze kellett pakolnom. – sajnálkozott, és kézen fogva kísért minket fel.
- Hová mész?
- költözöm. – közölte természetesen.
Elcsodálkoztam.
- Miért? – kérdeztem rá bár volt egy tippem.
- Apa nehezen fogadta a hírt. – foglalta össze tömören, és ha jól hallottam anya halkan, de gúnyosan felnevetett luke oldalán. csak a szememet forgattam: Ő se csípi Logan apját.
- Ne is folytasd. – sóhajtottam. – Sajnálom…
- Ez van. – vonogatta a vállát. Most majd honoréknál lakom egy hétig utána meg kiveszek egy lakást valahol. Ha hazajössz eldöntjük hol fogunk élni, rendben?
- Rendben. – mosolyodtam el, és egy puszit nyomtam az arcára. – szeretlek!
- Én is szeretlek! – vigyorgott. – Jaj, várj!
Megtorpant és szembefordított magával, majd előhúzott a zsebéből, egy kis dobozkát. Szívdobogva figyeltem, ahogy kinyitja és kiveszi belőle az ismerős gyűrűt, hogy az ujjamra húzza. Mind ezek után pedig egy olyan szerelmes csókot adott, hogy utána szinte kóválygott a fejem.
- Ne gondold meg magad, míg visszajössz. – tréfálkozott, én pedig lehajtottam a fejemet, hogy ne lássa a könnyeimet.
- Kizárt dolog. – kuncogtam fel. – hiányozni fogsz.
- Te is. – Letörölgette a könnyeimet, és mikor anya integetni kezdett, hogy mennem kell, még adott egy búcsúcsókot. – Vigyázz magadra.
- Vigyázok. – bólogattam, és nagyot sóhajtva indultam meg a kapu felé ahol anyáék álltak. Vőlegényem követett. De furcsa ezt kimondani!
- Mindened megvan? – kérdezte anya a két vállamra téve a kezét, majd végigmért.
- Azt hiszem igen. – válaszoltam erőtlenül.
- Ne itasd az egereket. – simogatta meg az arcomat. – Megvár, mire hazajössz!
- Tudom. – szipogtam, és megtöröltem a szemem. – Te is hiányozni fogsz anya! – szorosan megöleltem.
- Te is nekem, Szívem! – megsimogatta a hátamat, aztán elszakadtam tőle, hogy odamenjek Luke-hoz.
- Szia, Luke! – Őt is átöleltem. – Vigyázz anyára, és ne hagyd, hogy feltúrja a ruhásszekrényemet!
- Szemmel tartom. – biztosított, majd összeborzolta a hajamat. – Minden jót, karácsonykor találkozunk!
Csak bólogatni, tudtam majd egy utolsó integetés után átmentem a kapun, hogy a futószalagra pakoljam a kézipoggyászomat, de a könnyeim csak úgy záporoztak!
