4. fejezet

Tervezgetések


- Mikor lesz az időpont? - kérdezte Sookie, mikor csütörtöki szabadnapunkon, az esküvőmet tervezgettük, a konyhában.
- Luke-kal valamikor karácsony körül gondoltuk, mert Rory akkor itthon lesz egy hetet. - feleltem.
- Mit szólsz a harmincadikához? - vette fel Sookie.
- Nekem jó, és majd közlöm, a leendő férjemmel is. - bólogattam. - Milyen legyen a meghívó?
- Mivel télen lesz, valami kék kellene nem? - gondolkoztam el. - Ne legyen túl télre utaló, mondjuk hópelyhes, csak egy kicsit.
- Rendben. - biccentett egyet, és feljegyezte a határidónaplójába. - Gondolom így nem szabadtéri lesz...
- Nyilván nem. - húztam el a szám és égnek emeltem a szemem. - Nem is tudom.. talán ki kéne bérelnünk egy termet.
- Hát... Áh nem hagyjuk. - legyintett rá mégis.
A szememet forgattam.
- Mit akartál mondani? - kérdeztem vesébe látó pillantással.
- Hogy szólhatnál Emilynek, hogy keressen egy klassz termet. - mondta gyorsan.
- Anyámnak? - kerekedtek ki a szemeim. Erre még nem is gondoltam, de tudom miért. - Kizárt!
- De miért?
- Azért mert bővem elég szívességet kértem már tőlük. - sóhajtottam fel felidézve ezeket. - Az esküvőm tervezésénél csak a vendéglistán szeretném szóba hozni, ott se szívesen.
- Nézd, Lorelai. - tette le a naplót Sookie és a szemembe nézett. - Gyorsan kell döntenünk a hellyel kapcsolatban, mert el kell menni megcsináltatni a meghívókat. Ha holnap a vacsin megkérnéd Emily-t már szombaton bemehetnénk a rendelésekkel.
Nagyot fújtattam, és csak arra gondolva hogy a jövőm érdekélben teszem, kimondtam:
- Na jó, megkérdezem.
- Szuper. - ujjongott és megint jegtyzetelt. - Áldozatokat kell hoznunk, Szívem.
Csak megcsóváltam a fejemet.
- A díszítés maradhat barackszínű? - kérdezett ismét.
- Maradhat. - engedélyeztem. - Szeretem azt a színt. Elvégre a ruhám is olyasmi...
- Áh tényleg a ruha! - csillant fel a szeme. - Ugye még jó rád?
- Sooki 15éves korom óta nem nőttem, szerintem, kizárt hogy pont most nőném ki a ruhámat. - kuncogtam. - De felpróbálom, ha akarod.
- Igen akarom... Most?
- Ha ragaszkodsz hozzá. - mosolyogtam a lelkesedésén, és mindketten felállva elindultunk felfelé. Leakasztottam a gadróbom fogasáról, és Sokkie segítségével nagy nehez felvettem. Emlékszem utoljára akkor volt rajtam, mikor nem törődve a balszerencsével megmutattam Luke- nak, hogy tetszik-e neki. Azóta elrjtettem a szekrényben, hogy ne is kelljes ránéznem. most viszont jó érzés fogott el hogy újra rajtam lehet.
- Tényleg nem nőtted ki. - kuncogott sookie. - Még mindig ugyanolyan jól áll rajtad.
- köszi. - zavaromban piszkálgatni kezdtem a hajamat. - Ugyanolyan szép maradt. Alig várom már az esküvőt.
- Azt elhiszem. - sóhajtotta mosolyogva, aztán az éjjeliszekrényen lévő órára pillantott. - Na megyek, még be akarok nézni a szállóba is.
- Szabadnapon vagy. - fontam össze a karomat. - Menj haza, és élvezd.
- Igazad van, oké. - nevetett. - Megbírkózol vele egyedül? - bökött a ruhára.
- Persze nagylány vagyok már. - nyugtattam meg. - Ja és Sookie. - szóltam még utna, mikor kilépett az ajtón, de a neve hallatán megfordult.
- Tessék?
- A lánybúcsúra még összeírom, a vendéglistát. - ákacsintottam mire felemelte a hüvelyujját aztán elköszönt és távozott. Míg vettem le a ruhát hallottam hogy pakolja össze a holmiát, aztán épp mire végeztem csapódott az ajtó, ami jelezte hogy barátnőm elhagyta a házat.
(Rory)
Sok győzködés után végül sikerült rávennem, Luke-ot, hogy ő üljün az anyóslésre, majd el tudtunk indulni. Útközben anya az esküvővel kapcsolatban mesélt Luke-nak és közölte velem a lánybúcsú listáját.
- Nekem is kell legénybúcsúőt tartanom? - nézett anyámra Luke, kissé ijedten. Nevettünk rajta.
- Ezt még kérdezed? - kanyarodott rá anya a Starshollow-ból kivezető útra. - Hát persze hogy kell. Hívd meg a barátaidat. Jó sok embert felírtál az eskvős listára, biztos ez is menni fog.
- A listával kapcsolatban... - vakarta meg a fejét Luke. - Szeretném April-t is elhívni. Elvégre a lányom és...
Anya reakcióját figyeltem, de csak őszintén mosolyogva pillantott Luke-ra.
- Hát persze, meghívhatjut! - helyeselt. - Anna beleegyezett?
- Igazság szerint még nem beszéltem vele, de remélem elengedi Aprilt. - vallotta be Luke.
- Én is. - mosolygott anyám továbbra is. -Sőt néha ha itthon lesz nyugodtan meghívhatod hozzánk is ám. Hiszen én szerveztem neki egy zsúrt, Rory is ismeri, őt és elvégre te is ott laksz...
- Komolyan?
- Persze! - bólogatott hevesen anya. Csak le ne fejelje a kormányt. - Hamarosan férj és feleség leszünk szóval...
Amit ezután beszélgettek az kimaradt. Csak Loganen járt az eszemben, mert ma újra írt. Nem beszéltünk nagy dolgokról, de az e-mail végén ezt írta:
Hiánzol Rory... tudom hülyeség ezt így leírni hiszen, világos hogy már csak ilyen kapcsolat lesz köztünk és tuti hogy a levél elküldése után azt fogom kívánni bár ne írtam volna le ezt, de attól még igaz...Már akkor is sírni lett volna kedvem és most is. Gyűlölöm a nagyit. Nem hiszem hogy könnyű lenne, akkor ha nem találkoztunk volna, de ennél csak könnyebb lehet, főleg, most hogy ezt mondta. Ezt azelőtt olvastam el, hogy elindultunk, úgyhogy majd csak akkor írok neki ha hazaértem. Csak még nem tudom hogy fogalmazzam, meg de a vacsorán bőven lesz erre időm.
Anya leparkolt a térköves udvaron a szökőkút mellett és kiszálltunk. Megnyomtam a csengőt mivel én álltam elől, és a szobalány pár perc múlva ajtót nyitott.
- Jó estét! - a nő erőltetetten mosolygott és elállt az ajtóból hogy bemehessünk. - Elvehetem a kabátokat?
- Köszönjük...
- Á, megjöttetek. - ért ki a hallba a nagyi. - Gyertek be a nappaliba.
- Szervusztok. - mosolygott ránk nagyapa, és már állt is fel hogy menjen az italokért. - Mit kértek?
- Csak a szokásosat. - mondta anya és közben helyet foglaltunk. Nagyi leült a csicsás székre, mi meg a kényelmes kanapékra. Nagyapa leült mellém miután kiosztotta az italokat.
- Mond csak Rory, hogy telik a szüneted? -érdeklődött nagyi és kis híján félrenyeltem az ásványvizet. Még kérdezi? Anya vészjóslón nézett rám.
- Egész jól... - lenyeltem a vízet. - mond csak nagyi miért hívtátok fel Logant?
- Hogyan? - Úgy tet mintha nem tudna róla. Jobban megszorítottam a poharat.
- Találkoztam Logannel, és említette, hogy ti mesélttetek neki a hazatérésemről. - segítettem a memóriáján. - Emlékeztek?
- Igen, emlékszünk. - bólintott elegánsan nagyapa és nagyi is. - Beszélni akartam az apjával, mivel kérte hogy intézzek el neki egy-két dolgot, és ő vette fel a telefonjukat. Míg az apja nem jött a telefonhoz beszélgettünk és szóbakjerültél.
- Véletlenül, igaz? - forgattam a szemem.
-Kizárólag. - bólogatott a nagyi. - Nagyapádnak nagyon kellemetlen volt vele beszélgetni azok után ami történt. és nem tudta mit mondjon.
Erre való a politika, a sport, a munkahely nevezetű témák. És ezek közül egyik sem éln vagyok. - gondoltam.
-Értem... - hümmögtem.
- Azt mondtad találkoztatok? - ráncolta össze a nagyi a szemöldökét. - Hát elment hozzád?
- Mondhatjuk. - ingattam a fejemet. - Beszélgettünk aztán elment.
- Ez érdekes.
Erre inkább nem mondtam semmit. Nem akartam tönkretenni az egész estét.
- Mrs. Gilmore, kész a vacsora. - kis híján szívbajt kaptam, a szobalány úgy setteide észre se vettem.
- Már megyünk is. - állt fel a nagyi. - Gyertek, báránsült a vacsora.
Bevonultunk az étkezőbe és mindenki leült a helyére.
- Anya... - kezdte anya egy krákogással egybekötve. - Szeretnék kérdezni valamit.
- Igen, Lorelai? - fordult felé nagyi.
- Luke-kal az esküvőnket tervezgettük, és mivel most nem tarthatunk szabadtéri esküvőt, így tuzdmál keresni nekünk egy termet? - ezt mind egy szuszra hadarta el. Csak mosolyogtam rajta. - Nem kell túl nagy, nem leszünk többen száznál. Meg persze a zenekar.
- Éppenséggel tudok szerezni, termet. - Nagyi meglepetten, de boldogan mosolygott a lányára, aztán Luke-ra is. - mikor lesz az esküvő.
- December 30. - felelte Luke.
- De azért meghívót is kapunk, ugye? - kérdezte nagyi.
- Hát persze, anya, csak addig míg nem volt meg a heélyszín, nem tudtuk megrendelni. - magyarázta anyám. - Majd hívj fel a potos hely miatt, holnap vagy holnapután és akkor lesz meghívó.
- Intézkedni fogok. - ígérte nagyi, és látszott hogy örül, hogy segíthet.
- köszönjük. - Mosolygott az ifjú pár.

*

Lefürödve, dobtam le magam az ágyra, s az ölembe vettem a laptopomat. Szívdobogva nyitottam meg az e-mailjeimet, majd újra átolvasva Logan levelét válaszoltam rá.
Szia Logan!

Semmi nagy dolog nem történt, míg nem beszéltünk. Anya és Luke lelkesen tervezgetik az esküvőjüke én pedig még mindig élvezem az átmeneti szabadságot olvasom át a cikkjeimet...
Ma voltunk nagyiéknál is, finom volt a báránysült, azt eddig mindegyik szakács jól csinálta náluk. Elvégre nagyi a tökéletességre törekszik, hiszen ismered.
A szüleid biztos bánják, hogy már ilyen hamar visszamész dolgozni, de azért sok sikert kívánok, és remélem akkor is fogunk beszélgetni. Persze csak a ráérsz, met egyébként nem aklaszkodnék rád.
Te is hiányzol nekem és nem hangzik hülyén egyáltalán. Annyi sok időt nem lehet könnyen elfelejteni.

RoryElküldtem... mikor kikapcsoltam a gépet, jöttem rá, mit értett Logan azon hogyí azt kívbánta bár ne írta volna azt a pár mondatát, de tényleg nagyon hiányzik, és tényleg nem lehet ennyi együtt töltött időt kitörölni az emlékezetünkből.
Bebújtam a takaró alá, és még sok ideig bámultam könnyes szemmel a mennyezetet, és hallgattam az eső kopogását az ablakon. (Lolerai)